KÜLÖNBSÉG A KÍNAI ÉS A NYUGATI GYÓGYÁSZAT KÖZÖTT

A kínai gyógyászat az emberi test olyan sajátos vonatkozásaira is tekintettel van, amelyek a nyugati orvostudomány számára lényegtelenek. Ugyanakkor viszont a nyugati orvostudomány az emberi test olyan részleteit is feltárta és ábrázolta, amelyek a kínai gyógyászat számára lényegtelenek, leírásaiban nem szerepelnek. Pl. a kínai gyógyászat elméletében az idegrendszer nem jelenik meg külön egységként, mégis bizonyítottan használható eljárásai vannak ideggyógyászati betegségek kezelésére.

​

A nyugati fül számára a kínai gyógyítás kifejezései is furcsán hatnak. A kínaiak egyes betegségeket a "Nedvességből", a "Forróságból" vagy a "Szélből" származtatnak. A különbség azonban a két orvoslás között jóval nagyobb, mint az őket leíró nyelvezet különbsége. Az eljárások mélyén húzódó gondolkodási folyamat, amely az orvost megfigyelései és ítéletei meghozásában vezérli, ténylegesen és radikálisan különbözik a két hagyományban.

​

A nyugati orvos egymástól jól elhatárolt betegség-, ill. kórokozó kategóriákban gondolkodik. A tünetből kiindulva kutatja az azt létrehozó mechanizmust. Meghatározott okot keres egy jól körülírható betegséghez. A pontos diagnózis egy szűk terület egzakt, mérésekkel alátámasztható leírása. A nyugati orvos gondolkodásmódja elemző jellegű: feltárni a jelenséget, elkülöníteni egy önálló kis egységet vagy okot.

Ezzel szemben a kínai orvos figyelmét az élettanilag és pszichológiailag teljes egyénre irányítja. Minden a tárgyhoz tartozó információt - beleértve a betegség fizikai és lelki tüneteit éppúgy, mint a páciens egyéb általános jellemvonásait - összegyűjt, így alakítva ki a hagyományos kínai orvoslásban a Diszharmónia Modelljének nevezett képet.

Ha valaki beteg, a produkált tünet csak egy része a szervezet egyensúlyvesztésének, amely élete és viselkedése egyéb vonatkozásai tekintetében is megvizsgálandó. A teljes képhez viszonyítva az ok és okozat kérdése mindig másodlagos. Nem azt kérdezik, hogy mi az az "X", ami "Y"-t okozta, hanem sokkal inkább azt, hogy mi a kapcsolat "X" és "Y" között. A szervezetben egyidőben felbukkant jelenségek közötti összefüggéseket igyekeznek felfogni és megérteni.

A kínai orvoslás logikája szintetizáló jellegű, megkísérli a tüneteket, jelenségeket egy jól értelmezhető együttesbe szervezni. A terápia pedig ezután megpróbálja visszaadni az egység egyensúlyát, visszaállítani az egyén harmóniáját.

A teljes kép megértése a tünettel, mint résszel, ill. annak segítségével - ez a kínai orvoslás kihívása!